Kardos Andrea: Kísérlek az utadon vagyis KísérŐ

Neked mi az üzeneted magadról a világnak?
Andi: Célom, hogy munkám során a klienseim egyszer csak azt mondják, hogy "köszi, jól vagyok! A további problémáimmal már megküzdök egyedül is. "

Mi a szenvedélyed? Mi az ami energiával tölt fel/motivál?
Andi: Akkor töltődöm, ha olyan kapcsolatokban vagyok, ahol jól érzem magam, ahol adunk egymásnak valamit, legyen ez egy beszélgetés, jó program, barátság vagy munka terén. A jóga még nagyon fontos az életemben, mindig új erőt, lökést ad.

Mit jelent számodra a siker?
Andi: Számomra a siker az, amikor tiszta szívvel tudok örülni valaminek, amiért tettem, megdolgoztam. Amikor látszik a változás. Ez bármilyen kis dolog is lehet, akár ha egy hosszan tologatott házimunkát végre megcsinálok. Hab a tortán, amikor más is velem örül ebben. Számomra siker, ha megköszönik a munkámat, és pozitív visszajelzést kapok, mondjuk jóga óra után, hogy "jé, már nem fáj a hátam".... vagy a kliens azt mondja, hogy "Andi, nélküled nem ment volna". Számomra siker, ha egy kliensem pár alkalom után meg meri mutatni magát nekem. Elkezd bízni bennem és beenged a féltett birodalmába. Ritka kiváltság ez. Megláthatom az igazi énjét, vonásait, tulajdonságait. Keveseknek adatik meg ez a csoda.

Mi(k) volt(ak) a legjelentősebb lépés(ek), hogy ma itt tartasz?
Andi: Furcsa lesz a válasz. sokszor az vitt előre, hogy mertem döntéseket hozni, sokszor pedig az, hogy nem döntöttem, hagytam magam sodródni...

Mi indította el a változtatást/váltást az életedben?
Andi: Elkezdtem magamat keresni, önismeret minden fajtáját, ágát kipróbáltam. Ahogy más szemmel láttam magamat és a világot, rájöttem, hogy valami mást csinálnék, de nem tudtam, hogy mit, csak azt, hogy az akkorit nem. Leginkább (meg)érzésből és nem logikusan cselekedtem, valahogy organikusan jöttek az új dolgok. Szerencsés vagyok, ritkán kellett hirtelen kilépnem a megszokottból és drasztikus változást csinálnom a külső körülmények miatt. Igaz, léptem ki a semmibe, de a saját akaratomból... mégis azt gondoltam, hogy az volt az következő lépés. Hiszem, hogy a nekünk szánt utat az élet megtámogatja!

Ki vagy mi segített ebben?
Andi: Akik körülöttem vannak (barátok, család), ők mindenben támogattak, nem néztek hülyének. Ha elakadtam, átlendítettek. Ha ötletre, támaszra volt segítségem, megkaptam. De be kell valljam most már, hogy magamnak köszönhetem a legtöbbet...

Melyek azok az alapértékeid, amire támaszkodni tudsz?
Andi: Mindig meglepődöm, hogy milyen erős, kitartó és optimista vagyok. Mert alapból nem tartom magam annak. Csak utólag látom. Azt hiszem lelkiismeretes, kicsit maximalista és megbízható vagyok. Könnyen tudok lelkesedni, de kell mellém, akivel húzzuk egymást.

Mely tulajdonságodat szereted? Miben vagy nagyszerű?
Andi: Hogy össze tudom szedni magam: ha van egy tárgyalás, ülés, jógaóra, most már tudom, hogy össze tudom szedni magam, koncentráltan, eredményesen ott lenni. Ezért már sokkal kevésbé aggódom, izgulok egy-egy megmérettetéskor. Aztán itt vannak a megérzéseim, ha hallgattam rájuk, ha nem, utólag mindig kiderült, hogy helyesek voltak. Most már igazán bíznom kéne bennük!

Mik voltak a legnagyobb tanulnivalók eddigi életed során?
Andi: Hogy felelős vagyok a helyzetemért, a hangulatomért. Ha valami nem jó nekem és nem lehet változtatni rajta, akkor nem szabad beleragadnom panaszkodásba, hanem kiszállni és arrébb menni. Tudok tenni azért, hogy jól legyek. Nagyobb önbizalommal belevágni mindenbe, mert akkor sincs semmi, ha nem sikerül. De miért ne sikerülne?!

Mit nem vagy hajlandó tovább elviselni az életedben?
Andi: Nem keresem olyan emberek társaságát, ahol őszintétlenséget, megjátszást, ostobaságot, rosszindulatot tapasztalok. Szerencsére egyre kevésbé szorulok be ilyen kapcsolatokba, mivel én döntöm el, hogy kivel és hogyan dolgozom. Egyre kevésbé vagyok hajlandó olyan dolgokat csinálni, amit nem szeretek, főleg ha nem látom értelmét.

Mit nyertél a változtatással/váltással?
Andi: A stresszt szinte kizártam a jelenlegi életemből, sokkal nyugodtabbá, lassabbá vált az életritmusom. Van időm leülni, beszélgetni egy tea mellett, van türelmem megérteni a másikat. Nagyrészt olyan dolgokat csinálok, amit szeretek és jól érzem magam benne. Szabad és önálló életem lett. Élvezem, hogy emberi kapcsolatokban dolgozok és nem egy mesterséges, számokban mérhető és ellenőrizhető, álarcot viselő világban. Elég emberi, nem?

Mi a kedvenc idézeted/könyved/sztorid?
Andi: Nincs kedvencem, mindig az aktuális hangulatomban vagy kedvemben talál meg valami, ami tovább visz, ami éppen tanít, átlendít a nehéz helyzeten. A képernyőmön most két közhelyes felirat is van, de jól esik ránézni minden nap, és emlékeztet, hogy haladjak az utamon. ' It is time to start to living!' és 'If your dreams don't scare you, they're not big enough. '

Köszönöm Andi!

https://www.kardosandrea.hu